Születés

Elérkezett az idő, hogy most már beszámolhatok a második kisfiam Danika születéséről! 2010. január 25-én kezdődött az egész történet. Délután átmentem anyuékhoz egy kicsit még, mert éreztem valami elkezdődik hamarosan. Előtte itthon kitakarítottam, levágtam a körmeit Tominak és a maradék cuccot bepakoltam a táskámba. Anyuéknál úgy éreztem fájdogál a pocakom, de ez nem volt újdonság, mert már napok óta voltak fájásaim. Aztán apa jött értünk és hazamentünk. Este mielőtt még Tomit lefektettük már erősebben fájdogált a hasam, de nem volt rendszeres. Pihentem, apa is mondta ne ugráljak nagyon Tomi után. Minden úgy zajlott, mint szokott. Tomi fürdetése, altatása és mi is lefeküdtünk. Még tv-t néztem aztán én is elaludtam este fél 10-kor. 11-kor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a hasam. Gondoltam a pisilés miatt, mert nagyon kellett. Kimentem és ott észrevettem elment a nyákdugóm. Szóltam is apának, hogy már nem sok van, hátra mert ez történt. Tomival ugye ezek után még volt 5 napom. De most elkezdődtek a fájások rendszereződni és 5 percenként jöttek. Nem voltak nagyon erősek, de ahhoz éppen elegek, hogy aludni ne tudjak. Egész éjjel járkáltam, feküdtem, ültem. Aztán hajnal 4-kor úgy döntöttem felhívom anyut és megkérdezem tőle, hogy szerinte mikor induljunk, mert a fájások nem erősödnek, nem múlnak minden változatlan. Megegyeztünk abban, hogy megvárom, míg Tomi felkel és utána átvisszük, őt hozzájuk majd bemegyünk a kórházba. Tomi mindig 5-kor legkésőbb felkel, hát ezt most nem tette. Mi már tűkön ültünk és végül felhívtam anyut, hogy akkor most ő jöjjön át, mert indulnék, de nem akarom felébreszteni. Anyu ide is ért 5:45-re amikor Tomi is felébredt. Mi szépen elindultunk. A kocsi ringatózására a fájásaim szépen el is múltak. Minden mindegy alapon felmentünk a szülészetre. Ott fel is vettek és mondták ebből még ma gyerek lesz délután. A méhszájam bő 2 ujjnyira ki volt már tágulva, de a méhszáj még vaskos volt. Bevittek a szülőszobába és Apa is bejöhetett hozzám. Ugyanoda kerültem ahol Tomit szültem. Feltettek ctg gépre, ami mutatott ugyan fájásokat, de annyira gyengék voltak, hogy még én sem éreztem. 8-kor ismét megvizsgáltak. A helyzet annyiban változott, hogy a méhszájam már felpuhult, de ennyi. Kaptam beöntést is. Ezután csak vártunk, vártunk, de nem nagyon történt semmi. A fájások nem erősödtek. Én már nagyon fáradt voltam, mert ugye előző nap reggel 5 óra óta ébren voltam. A szülésznő azt mondta konzultál egy dokival, és ha beleegyezik akkor burkot repesztenek. Már lassan 11 óra volt doki még sehol. Én újból a ctg gépre kerültem. Aztán megjelent egy doki aki elvitt megvizsgálni. Egyből burkot repesztett nálam. Ezután az események kissé felgyorsultak. 11:15-kor volt a burokrepesztés. Ezután 5 perc múlva kemény 3 perces rendszeres fájásaim lettek. Annyira, de annyira fájt, hogy az elmondhatatlan. Kis idő elteltével már éreztem nyomnom kell. Nem volt mese. Felfektettek a szülőágyra és mondták, bizony itt már jön a baba. Nem tudom megmondani hány nyomásra, de Danika nagyon gyorsan kibújt belőlem. 12:40-kor már a mellkasomon szuszogott a drágám. A szülés igaz nagyon gyors volt, de ezzel együtt kegyetlen érzés is. Ebbe a másfél órába belesűrűsödött minden, ami egy sima 5-6 órás szülésbe eloszlik. Fáradt is voltam nagyon és Dani is nagyobb baba volt, mint Tomi, de minden szenvedést megért. 2010. január 26-án 12:40-perckor megszületett az én gyönyörű 2. kisfiam Farkas Dániel 3400 grammal és 51 cm-el. Az érzés leírhatatlan volt amit akkor éreztem amikor a mellkasomra tették. Boldog voltam határtalanul. ezután 3 napot töltöttünk a kórházban majd egészségesen hazatértünk.

 

Én soha nem hittem volna, hogy ilyen baba létezik. Tomika után el se tudtam képzelni. Dani egy tündér baba. Eszik, alszik, szó szerint. Ma 4  napos még nem kiabálok el semmit, de ébren születése óta talán összesen 10 percet láttam J A szopizás kiválóan megy, tejem sok van, Dani meg eszik szépen. ő nem olyan, mint Tomi volt, neki sikerül. Remélem jó sokáig így is marad a dolog. Tomika a tesó érkezését jól fogadta. mosolyog rá meg simizi amikor engedjük neki. Van, hogy hozzá se mer nyúlni. Édes. Annál inkább velem nem. Mióta hazajöttem csak harap üt és rugdos. És nem csak játékból. Keményen meg kell majd küzdenem újból a szeretetéért. A korházba, amikor jöttek apával értem, meglátott elfordult és az apjába csimpaszkodott. Nem volt hajlandó rám se nézni, ha megfogtam menekült. Szerintem nagyon besértődött rám, hogy elmentem itthonról. Remélem, mihamarabb megbékél a lelkem. Egyébként úgy néz ki beteg is. Tiszta rekedt a hangja, néha köhög. Orra nem folyik. Szerintem, amikor havat evett akkor a torka begyulladhatott. Na sebaj. Adok neki mézet meg mézes teát, sok gyümit. Egy biztos így nem fogja megkapni a 15 hós oltást most.

Szerző: kataalma  2010.01.31. 06:28 Szólj hozzá!

Ma délelőtt megjártuk Tomival a terhes gondozást. Eljött az idő az első ctg vizsgálatra. Igen nem csak most az első, hanem életem legelső vizsgálata volt, mert Tomival mire mentem volna megszültem. Szóval. Tomikának orvos fóbiája van. Ha meglátja, hogy velem csinálnak valamit már sír. Annyira sajnálom olyankor. A jelenlétében egy sima vérnyomásmérés nekem már tragédia. De lefoglaltam, odaadtam neki a telefonomat így megnyugodott. Csak a telefonom bánta, mert kirágta belőle a hangszórót. Na de a lényeg. 20%-os fájásaim vannak, most amiből én akkor egy kukkot se éreztem. Mi lenne, ha a jósló fájások alatt néznének :-) na, mindegy. A streptococcus baktériumom meg nyomtalanul eltűnt így most teljesen nyugodtan várhatom Danika érkezését, minden rendben van. Tominak viszont már ma délelőtt nurofent kellett adnom. Nagyon szenved a drágám. A bal alsó és a jobb alsó rágófogak ki akarnak jönni és nagyon szenved miatta szegénykém. Remélem, túl leszünk rajta még szülés előtt, mert nem tudom apa, hogy bírná nélkülem egy nagyon fájdalmasan síró babával.

Szerző: kataalma  2010.01.21. 11:53 1 komment

Eltelt megint egy hét és remélem, még legalább 2 hetem van hátra 2 in 1-ben. Jó lenne. Bár fizikailag már most rögtön legszívesebben kettéesnék, de tudom, mindenkinek az a legjobb, ha Dani még a pocakban várakozik egy picikét. Ma voltam reggel vérvételen meg vizelet leadáson. holnap meglesz az eredmény, csütörtökön a tenyésztés eredmény és valamikor 2 hét múlva a vércsoport. Remélem, megérjük. Most csütörtökön megyek az első ctg vizsgálatra. Nagyon kíváncsi leszek rá. Bár Tomival el se jutottam, hisz előtte 2 nappal megszületett. Na, reméljük, ez most nem következik be. A hétvégén végre vettünk a fürdőszobába egy fregolit. Most már tudok ott teregetni és nem kell elfoglalni Tomi szobáját a szárítóval. így most már a hét bármelyik napján tud ott játszani korlátok nélkül. Élvezi is a dolgot rendesen. Egyre többet sétálok vele babakocsi nélkül, hogy szokja a helyzetet. Mit ne mondjak, nem panaszkodik, kimondottan élvezi. De azt hiszem a mai sétából nem nagyon lesz semmi, mert ezerrel szakad a hó. A járdák nincsenek, eltakarítva csúsznak. Így ma ki sem tudunk mozdulni. Na de majd még meglátom mi lesz. Mindezeket leszámítva mindannyian jól vagyunk. Senki nem beteg kopp kopp, és remélem nem is leszünk. Ha Dani megszületik, akkor a doki néni kihozza a Tominak szánt védőoltást is mármint a 15 hós oltást. Annak a mellékhatása 7-10 nap múlva jön elő, ha előjön. Hát nagyon remélem, hogy nem! Ja és a legfontosabb. Tomi pár napja mondogatja, hogy apa. No, nem ilyen egyszerű a dolog. Ő úgy hívja Api! Még nem tudom, hogy tudatosan hívja, vagy csak mondogatja a szót, mert tetszik neki, de egy biztos az apját nevezi így.

Szerző: kataalma  2010.01.18. 08:48 Szólj hozzá!

Telik az idő rohamosan én meg alig-alig haladok a dolgaimmal. igaz a kórházi pakk már bepakolva talán még a fogkefe hiányzik belőle. Danika ágya megvéve, összeszerelve, minden babaruha kimosva, vasalva, behajtogatva várja érkezését. Én is nagyon várom már őt, de kicsit tartok is tőle. Nem tudom, Tomi hogy fogja őt fogadni és mennyire lesz toleráns vele szemben. Mondjuk, ha a kicsi szopizik, addig ő mit csinál? Jó kérdés, de jobban teszem, ha nem ezzel foglalkozom, mert akkor csak kipurcanok. Egy biztos, üres pocakkal biztosan minden sokkal könnyebben fog menni nekem már „tapasztalt” anyukának. Azt hiszem, mindenre fel vagyunk készülve. Hogy segítségem lesz e az még kérdéses, mert Apa és Mama Max 1-1 hetet tudnak majd velünk Tölteni, ami valljuk be nem sok. Remélem, az idő alatt Tomi hozzászokik a tesó gondolatához. Bár mostanában elég nyugtalan a lelkem. Egy hete éjjelente többször felsír, szinte félóránként hajnal 1-től. Nem tudom, mi lehet az oka, de jó lenne megtalálni, hogy a Dani születése után legalább ő aludjon nyugodtan. Még az is aggaszt, hogy Apa, hogy bír majd vele, míg én a kórházban leszek, mert Tomi még soha nem töltött nélkülem pár óránál többet. Remélem nem lesz gond, és jól elszórakoztatják majd egymást. Tomika különben napról napra ügyesebb. igaz nem beszél, nem mond egyetlen szót sem, de ettől függetlenül nagyon ügyen játszik a formaberakós kockáival, az oszlopra húzható karikáival, mutogat a mesekönyvben lévő dolgokra, ha kérdezem, mi hol van, elkezdte érdekelni a kismotor is és örömmel próbálgatja, némi veszekedés árán megtanulta, hogy az utcán úgy sétálunk, hogy fogjuk anya kezét. Azért ez haladás. Szép lassan, de megyünk előre. Enni még nem eszik önállóan kanállal, de ha elé rakok, kisebb falatokat ügyesen elveszi és betömi, az almát is fogja és harapja. Szereti az édességet, de nem adunk neki csak ritkán, nem akarom túlzásba vinni. Nem válogatós szinte mindent megeszik, amit elé rakok. A leesett körme szépen javul, már majdnem teljesen visszanőtt neki az új körmöcske.

Én fogjuk rá, jól vagyok. egyre nehezebben bírom a kis pocaklakóval a tempót, de sosincs megállás. A mozgás kicsit nehezemre esik, főleg éjjel az ágyban való forgolódás, de ez sem tart örökké.

Szerző: kataalma  2010.01.11. 08:55 Szólj hozzá!

Eltelt egy újabb év! Immáron 2010. évet írjuk. A karácsony és a szilveszter csendesen és jól telt. Kisebb dolgokat leszámítva. December 24-én nagyon rosszul éreztem magam. Fájt és feszült a hasam folyamatosan, de hála az égnek másnap már nem volt semmi bajom. Tomika rengeteg ajándékot kapott. Hintalovat, bevásárló kosarat, tanuló csigát, mesekönyvet, zenélő guruló állatokat, plüss kutyát és még sorolhatnám, de nem lenne elég egy oldal se hozzá. Jól viselkedett a drágám mindvégig a rosszaságokat leszámítva. Szilveszterkor immáron 3. éve itthon voltunk. Tomika kisangyal módjára végigaludta az éjszakát este 8-tól reggel 6-ig. A petárdák és tűzijátékok sem zavarták meg. Mi is lefeküdtünk aludni, lenémítottuk a telefonokat így most az újévet frissen és kipihenten kezdjük. Tegnap az év utolsó napján voltam nőgyógyásznál, elvittem a tenyésztés leletem eredményét megmutatni. Sajnos baktérium még mindig van bennem, így felírt megint egy antibiotikumos hüvelykrémet, amit megint 7 napig kell használnom. 2 hét múlva várnak vissza akkor már ctg is lesz és valószínű levesznek egy újabb kenet mintát, hogy hogy állunk a bacikkal. Remélem nem lesz semmi gond, és szülés előtt nem kell infúziót kapnom és Daninak se kell majd antibiotikum. Bízom benne és mindent megteszek a cél érdekében. Danika sokat mocorog odabenn és nagyon sokat keményedek miatta. Kitolja a popsiját, bemászik a bordáim alá, az oldalamon kidugja a lábacskáit. Édes nagyon. Tomi meg rá van kattanva az apjára. Ha itthon van, le se száll róla. állandóan az ablakba akar menni és nézelődni, és ha meglátja, hogy apán nincs, zokni akkor egyből rárepül a lábára és harapni akarja. Már sokat nevetünk rajta ez miatt, mert sokszor rosszabb, mint egy kiskutya.

És egy nagyon szomorú hír is beárnyékolta az ünnepeket. Drága jó nagymamám, karácsony másnapján örökre itt hagyott minket. 1 hónappal a 82. születésnapja előtt. Bár tudom jobb így neki és legalább nem szenved, azért nagy űr maradt a szívemben miatta. Az állapotomra való tekintettel sajnos majd a temetésére sem tudok elmenni, de remélem minden a legnagyobb rendben lesz és békességben nyugovóra tér!
Szerző: kataalma  2010.01.01. 09:16 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása