Tomika jó kisfiú, ha éppen nincs front. Átalussza a z éjszakát, csak 1x kel enni. Este 7-től ma hajnal 3-ig aludt. Aztán 10 perc hami és még most is alszik, pedig már reggel fél 7 van. De szerintem lassan kel. Már szépen tartja a fejecskéjét, és jókat kacag magában. Bár a legkedvesebb barátja a szennyestartó, mert azzal hosszasan el tud dumálgatni. Tegnapelőtt volt 3 hónapos. Már igazi nagyfiú. Hogy hány kg lehet, azt nem tudom, mert már visszaadtuk a mérleget, de február 5-én visszük megint oltásra és akkor majd minden, kiderül. Már vettünk neki őszibarackízü csecsemőteát. Tuti ízleni fog neki. Ja és lassan elkezdem majd adni neki a gyümiket, zöldségeket, és utána a főzelékeket! Kíváncsi leszek nagyon rá, hogy hogyan reagál.

Tegnap már nem csak az öklét kapta be, hanem megkóstolta az ujjait egyesével is! A zene tetszik neki, de nem mindig köti le a figyelmét. A hangos és villogó játékoktól fél, így nem is adok neki olyat. Imád a fürdőszobában lenni velem. Ma apukája kicsit később ér haza, így lehet, egyedül kell majd a pancsit meg az esti hamit megcsinálnom, de sebaj. Valahogy ezt is túléljük majd.

Tegnap este levágtuk Tomika haját. Én fogtam őt, apa pedig vágta. Sajnos, muszáj volt már levágni neki, mert elkezdett koszmós lenni a kis fejbőre és akkora hajjal nem tudtuk neki rendesen kezelni. Sőt olyan hosszú volt már neki, hogy a füle alá is leért, és amikor megizzadt akkor jól befülledt oda neki. Állandóan szanaszét állt, és a hajmosás kész tortúra volt a részéről! Szegénykémnek már hajszárítóval estünk neki, nehogy megfázzon. De most olyan édes kis golyó lett. Meg kell zabálni. Hát nem tündéri?!

Tomibaba ismét jó kisfiú lett. Napközben már elég sokat lehet vele játszani. Nézegeti a pihenőszékében a játékokat és jókat nevet, ha beszélünk hozzá. Evés után jön a játék. Aztán ha látom, rajta hogy fárad, és ezt már nyüglődéssel jelzi is, akkor beteszem a kiságyba hasra és elalszik magától. Mondjuk ez napi max 1x, fordul elő akkor is délelőtt. A többi nyűginél magamra kell kötni, és úgy alszik el. De legalább alszik. Most 3 napja már a szobájában alszik és mi is a hálónkba. Végre kényelmesen tudok feküdni. Evéssel sincs gond, de ő a napi 6 kaja helyett 7x eszik. 7x120-at, pedig 6x 140-et kéne. No de ez legyen a legkisebb gond. Mondjuk, nem bánnám, ha már végigaludná az éjjeleket, vagy mondjuk napi max csak 1x kellne fel, de ennek is eljön majd a maga ideje. Most jelenleg 5920 gramm és 62-es méretű rucikat hord.

Rugikat kapott eleget, most pár hónapig azt nem kell venni, de body-t azt tuti kell majd, mert ami van neki az max még egy hónapig jó, aztán kifogytunk belőle. A héten viszem őt oltásra. Remélem nem lesz semmi következménye és ugyanúgy jó éjjelünk lesz. Jelenleg max 3-4 naponta viszem csak levegőre és akkor is max. fél órát, mert nagyon hideg van mostanság. – 5 és -10 fok között állandóan. Ez a fűtésszámlán is biztos látszani fog. A haja egyre csak nő és nem akar kikopni. Lassan már le kell vágni neki. A szeme színe még mindig kék és egyre világosabb. Már beszélget is velünk, de még nem igazi gagyogás, csak gőgicsélés meg torokhang. És persze mint minden baba utál öltözködni. Ha a sapit csak megmutatom neki, már sír ezerrel. Tegnap előtt, pedig elvittük a Heimpálba este, mert eléggé váladékozott a szeme. Hát kár volt elvinnem, mert egy belgyógyász volt ügyeletes. Az vizsgálta meg őt! Mindent nézett csak a szemét nem. Erre felírt egy szemcseppet bakteriális fertőzésre. Még jó, hogy nem váltottuk ki, mert nem is volt a szemének semmi baja. Szerintem csak belekapott és azért volt a kis gyulladás. Főztem kamillateát, és azzal törölgettem neki. Másnap reggelre már semmi baja nem volt a szemének. Ennyit a dokikról. A jobb szeme volt váladékos, de a doki mivel meg se nézte neki a bal szemét írta a papírra. Mondhatom szép. Így bízzon az ember a gyerekorvosokban. De más baja nincs, és ezt legalább ott megtudtuk. Szép egészséges kisfiú!