Születés

Elérkezett az idő, hogy most már beszámolhatok a második kisfiam Danika születéséről! 2010. január 25-én kezdődött az egész történet. Délután átmentem anyuékhoz egy kicsit még, mert éreztem valami elkezdődik hamarosan. Előtte itthon kitakarítottam, levágtam a körmeit Tominak és a maradék cuccot bepakoltam a táskámba. Anyuéknál úgy éreztem fájdogál a pocakom, de ez nem volt újdonság, mert már napok óta voltak fájásaim. Aztán apa jött értünk és hazamentünk. Este mielőtt még Tomit lefektettük már erősebben fájdogált a hasam, de nem volt rendszeres. Pihentem, apa is mondta ne ugráljak nagyon Tomi után. Minden úgy zajlott, mint szokott. Tomi fürdetése, altatása és mi is lefeküdtünk. Még tv-t néztem aztán én is elaludtam este fél 10-kor. 11-kor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a hasam. Gondoltam a pisilés miatt, mert nagyon kellett. Kimentem és ott észrevettem elment a nyákdugóm. Szóltam is apának, hogy már nem sok van, hátra mert ez történt. Tomival ugye ezek után még volt 5 napom. De most elkezdődtek a fájások rendszereződni és 5 percenként jöttek. Nem voltak nagyon erősek, de ahhoz éppen elegek, hogy aludni ne tudjak. Egész éjjel járkáltam, feküdtem, ültem. Aztán hajnal 4-kor úgy döntöttem felhívom anyut és megkérdezem tőle, hogy szerinte mikor induljunk, mert a fájások nem erősödnek, nem múlnak minden változatlan. Megegyeztünk abban, hogy megvárom, míg Tomi felkel és utána átvisszük, őt hozzájuk majd bemegyünk a kórházba. Tomi mindig 5-kor legkésőbb felkel, hát ezt most nem tette. Mi már tűkön ültünk és végül felhívtam anyut, hogy akkor most ő jöjjön át, mert indulnék, de nem akarom felébreszteni. Anyu ide is ért 5:45-re amikor Tomi is felébredt. Mi szépen elindultunk. A kocsi ringatózására a fájásaim szépen el is múltak. Minden mindegy alapon felmentünk a szülészetre. Ott fel is vettek és mondták ebből még ma gyerek lesz délután. A méhszájam bő 2 ujjnyira ki volt már tágulva, de a méhszáj még vaskos volt. Bevittek a szülőszobába és Apa is bejöhetett hozzám. Ugyanoda kerültem ahol Tomit szültem. Feltettek ctg gépre, ami mutatott ugyan fájásokat, de annyira gyengék voltak, hogy még én sem éreztem. 8-kor ismét megvizsgáltak. A helyzet annyiban változott, hogy a méhszájam már felpuhult, de ennyi. Kaptam beöntést is. Ezután csak vártunk, vártunk, de nem nagyon történt semmi. A fájások nem erősödtek. Én már nagyon fáradt voltam, mert ugye előző nap reggel 5 óra óta ébren voltam. A szülésznő azt mondta konzultál egy dokival, és ha beleegyezik akkor burkot repesztenek. Már lassan 11 óra volt doki még sehol. Én újból a ctg gépre kerültem. Aztán megjelent egy doki aki elvitt megvizsgálni. Egyből burkot repesztett nálam. Ezután az események kissé felgyorsultak. 11:15-kor volt a burokrepesztés. Ezután 5 perc múlva kemény 3 perces rendszeres fájásaim lettek. Annyira, de annyira fájt, hogy az elmondhatatlan. Kis idő elteltével már éreztem nyomnom kell. Nem volt mese. Felfektettek a szülőágyra és mondták, bizony itt már jön a baba. Nem tudom megmondani hány nyomásra, de Danika nagyon gyorsan kibújt belőlem. 12:40-kor már a mellkasomon szuszogott a drágám. A szülés igaz nagyon gyors volt, de ezzel együtt kegyetlen érzés is. Ebbe a másfél órába belesűrűsödött minden, ami egy sima 5-6 órás szülésbe eloszlik. Fáradt is voltam nagyon és Dani is nagyobb baba volt, mint Tomi, de minden szenvedést megért. 2010. január 26-án 12:40-perckor megszületett az én gyönyörű 2. kisfiam Farkas Dániel 3400 grammal és 51 cm-el. Az érzés leírhatatlan volt amit akkor éreztem amikor a mellkasomra tették. Boldog voltam határtalanul. ezután 3 napot töltöttünk a kórházban majd egészségesen hazatértünk.

Én soha nem hittem volna, hogy ilyen baba létezik. Tomika után el se tudtam képzelni. Dani egy tündér baba. Eszik, alszik, szó szerint. Ma 4  napos még nem kiabálok el semmit, de ébren születése óta talán összesen 10 percet láttam J A szopizás kiválóan megy, tejem sok van, Dani meg eszik szépen. ő nem olyan, mint Tomi volt, neki sikerül. Remélem jó sokáig így is marad a dolog. Tomika a tesó érkezését jól fogadta. mosolyog rá meg simizi amikor engedjük neki. Van, hogy hozzá se mer nyúlni. Édes. Annál inkább velem nem. Mióta hazajöttem csak harap üt és rugdos. És nem csak játékból. Keményen meg kell majd küzdenem újból a szeretetéért. A korházba, amikor jöttek apával értem, meglátott elfordult és az apjába csimpaszkodott. Nem volt hajlandó rám se nézni, ha megfogtam menekült. Szerintem nagyon besértődött rám, hogy elmentem itthonról. Remélem, mihamarabb megbékél a lelkem. Egyébként úgy néz ki beteg is. Tiszta rekedt a hangja, néha köhög. Orra nem folyik. Szerintem, amikor havat evett akkor a torka begyulladhatott. Na sebaj. Adok neki mézet meg mézes teát, sok gyümit. Egy biztos így nem fogja megkapni a 15 hós oltást most.