Telik az idő rohamosan én meg alig-alig haladok a dolgaimmal. igaz a kórházi pakk már bepakolva talán még a fogkefe hiányzik belőle. Danika ágya megvéve, összeszerelve, minden babaruha kimosva, vasalva, behajtogatva várja érkezését. Én is nagyon várom már őt, de kicsit tartok is tőle. Nem tudom, Tomi hogy fogja őt fogadni és mennyire lesz toleráns vele szemben. Mondjuk, ha a kicsi szopizik, addig ő mit csinál? Jó kérdés, de jobban teszem, ha nem ezzel foglalkozom, mert akkor csak kipurcanok. Egy biztos, üres pocakkal biztosan minden sokkal könnyebben fog menni nekem már „tapasztalt” anyukának. Azt hiszem, mindenre fel vagyunk készülve. Hogy segítségem lesz e az még kérdéses, mert Apa és Mama Max 1-1 hetet tudnak majd velünk Tölteni, ami valljuk be nem sok. Remélem, az idő alatt Tomi hozzászokik a tesó gondolatához. Bár mostanában elég nyugtalan a lelkem. Egy hete éjjelente többször felsír, szinte félóránként hajnal 1-től. Nem tudom, mi lehet az oka, de jó lenne megtalálni, hogy a Dani születése után legalább ő aludjon nyugodtan. Még az is aggaszt, hogy Apa, hogy bír majd vele, míg én a kórházban leszek, mert Tomi még soha nem töltött nélkülem pár óránál többet. Remélem nem lesz gond, és jól elszórakoztatják majd egymást. Tomika különben napról napra ügyesebb. igaz nem beszél, nem mond egyetlen szót sem, de ettől függetlenül nagyon ügyen játszik a formaberakós kockáival, az oszlopra húzható karikáival, mutogat a mesekönyvben lévő dolgokra, ha kérdezem, mi hol van, elkezdte érdekelni a kismotor is és örömmel próbálgatja, némi veszekedés árán megtanulta, hogy az utcán úgy sétálunk, hogy fogjuk anya kezét. Azért ez haladás. Szép lassan, de megyünk előre. Enni még nem eszik önállóan kanállal, de ha elé rakok, kisebb falatokat ügyesen elveszi és betömi, az almát is fogja és harapja. Szereti az édességet, de nem adunk neki csak ritkán, nem akarom túlzásba vinni. Nem válogatós szinte mindent megeszik, amit elé rakok. A leesett körme szépen javul, már majdnem teljesen visszanőtt neki az új körmöcske.

Én fogjuk rá, jól vagyok. egyre nehezebben bírom a kis pocaklakóval a tempót, de sosincs megállás. A mozgás kicsit nehezemre esik, főleg éjjel az ágyban való forgolódás, de ez sem tart örökké.