Ma nagyon csúnya esős időre ébredtünk. Igaz nincs hideg 5 fok, van kinn, de szerintem Tomit nem viszem el sétálni, mert közeleg az influenzajárvány, és nem szeretném, ha valamelyikünk is elkapná. Jövőhéten viszem oltásra megint, és jó lenne, ha nem lennénk betegek addigra. Bár lekopogom, Tomika még sosem volt beteg és remélem legalább 2 éves koráig nem is lesz. Tegnap bepróbálkoztam nála a kanalas etetéssel, de nem jött be! Annyit nevettünk mind a ketten, hogy az csak csuda. Betettem a szájába ő kitolta a nyelvével. Én gyorsan visszatettem és ő annál gyorsabban megint kitolta. Én elnevettem magam erre ő is. Aztán végig nevetgéltünk, míg én feladtam a dolgot. Ma megint megpróbálom. Egy kis tápszert külön kiöntök és az kanállal próbálom neki odaadni. Ha egy pár napig, hétig ezt csinálom, szerintem, lassan belejön a kanalazásba és mire a hozzátáplálást, elkezdem, már talán tudni fogja mi az a kanál. Bár a vitamint azzal szoktuk neki beadni, de mostanában azt is kiköpi. Találékony anyunak kell lennem, hogy rávezessem, milyen jó is a kanállal való hamizás! Almalevet már adtam neki inni, azt megitta, de az almapépet nem! Szóval úgy néz ki magában az alma neki túl savanykás. Azt hiszem, ha legközelebb bepróbálkozok, akkor veszek finom édes piros almát, hátha az bejön neki. Egyre többet vigyorog mostanában. Az apja megtanította neki, hogy hogy kell a nyálát fújni a szájával és akkor az milyen jó kis hangot ad ki. Erre, tessék. Azóta mást sem csinál a drágám. Mondtam apának, hogy ezt már nem kéne neki mutogatni, mert a kajával is ezt fogja majd csinálni. Nevet fújja a nyálát, és így úgy habzik a kis szája, mint egy veszett kutyának. Letörlöm neki, erre kinevet, és előröl, kezdi! Hihetetlen, hogy miket nem képesek megtanulni ezek a kis baby-bogxók! Nekem viszont lassan bele kéne fognom egy jó kis fogyókúrába, mert ha nem kezdem el időben, akkor nyáron megint szarul fogok kinézni. És most nézegettem a terhes képeimet. Hát én akkor nem láttam ekkorának a hasam! De megint vágyat érzek arra, hogy terhes legyek. Bár még nem akarok tesókát, de alig fogom várni majd hogy a pocakomban legyen. És nem fogom sürgetni, hogy kijöjjön, hanem minden percét ki fogom élvezni. Persze mondom ezt most! Na jó egyelőre legyen meg az álom kertes házunk, Tomika legyen picit nagyobb, és persze egy kicsit vissza is kéne mennem, melózni, hogy jó legyen a lóvém megint!
.jpg)
