Tomibaba ma éjjel is csuda jó kisfiú volt! Megint evett este fél 8-kor és aludt reggel 4-ig. Jó közben egyszer fél 3-kor felébredt, de 5- 10 perc alatt sikerült visszaaludnia. Adtam neki két korty vizet, hogy ne legyen annyira kiszáradva a kis torka és szunyált is tovább. Aztán reggel háromnegyed 6-kor már kukorékolt. Eljátszott 7-ig, utána reggelizett és most 9 óra van de még mindig alszik. Tegnap voltunk vele vendégségben Attiláéknál és olyan volt, mint akit kicseréltek. Egy szava nem volt. Nem sírt, nem nyüglődött semmi! Mondtam is az apjának, hogy ez a gyerek nem a mienk. Valaki útközben kicserélte őt! Hihetetlen, de úgy néz ki Tomika a változás útjára lépett. Csak el ne kiabáljam. Remélem, megtartja ezt a mostani jó szokását. Lassan már kezdek én is fellélegezni. Hason alszik, de ha ébren van, akkor utál hason lenni. Pedig muszáj lenne neki, hogy erősítse a nyak és hátizmait. Már jó lenne, ha bólogatás nélkül sokáig meg tudná tartani magát. A pelenkázás még mindig kész birkózás vele. Születése óta izeg mozog. Alig bírom ráadni a kis popsijára. De még mindig kijelenthetem, hogy makkegészséges. Vigyázunk is rá, de nem tesszük oxigén sátorba. Én nem szoktam kifőzni a dolgait, max heti 1x. A ruháit nem mosom külön, és persze csak azt vasalom ki ami nagyon gyűrött. Jó a body-kat azért kiszoktam neki. A cumi, ha leesik, azt se mosom le! Soha nem is mostam. Bekapom és kész! Valahogy én nem vagyok annyira jajj most mi lesz típus! És Tomibaba egy erős stramm fiúcska. Szerintem, ha túlzásba vinném az aggódást már rég beteg lett, volna. Igyekszem a textilpelusokat is mindig cserélni a feje alatt meg a büfiset is, és így nincs semmi gond. De a hajától már a falra tudnék mászni. Olyan nagy neki, hogy már lassan a szemébe lóg! Nem tudom mikor lehet majd neki már levágni, de szívem szerint én már most nekiesnék.
