Mielőtt még elfelejtem gyorsan leírok néhányat ami nagyon megragadt :-)

Én állok a fürdőben és éppen fésülöm a hajam amikor Tomi belép és megszólal:

Kati, te mit csinálsz a fésűvel?

Apa nyakon legyinti Tomit de szó szerint a szobában, mire Tomi reagál:

Krisztián, ne bántsad, fáj neki....

Télapócsoki fogás közben összenyomódik, mire Tomi:

Pipóbácsi beteg, eltört a háta

Mamától jövünk hazafele. Tomi visszafordul és a mamának a következőt mondja:

Szia Mama, majd még találkozunk!

Rendszeresen mondja: Apa, te büdös tojás vagy. Anya te is büdös tojás vagy!

Edina elmegy Wc-re. Tomi beszól:

Anya a néni elment wc-re, mondom neki igen pisil.

Tomi mondja, használ wc-papírt! Mondom igen használ majd.

Mire Tomi: töröl fütyije :-)))))))))

És még sok sok minden ami éppen nem jut eszembe. Szerinte minden ami nem finom az csípős, és ha elég volt az ebéd akkor nem azt mondja, köszi elég volt, hanem azt

Elfogyott, nincs több :-)))))))

Kicsit ritkán jutok ide, de igyekszem nem elhanyagolni az írást! Ha jobban belegondolok, Dani 1 hónap múlva annyi idős lesz, mint amennyi Tomi volt Dani születésekor. Hát nem semmi. Repül az idő és napról napra jobban elcsodálkozom, hogy a gyerekek nőnek, okosodnak. Én akkor is a régi maradok. Én sosem öregszem meg :-)

A hétvégén nagy esemény előtt álltunk! Az én drága nővéremnek bekötötték a fejét! Igen igen férjhez ment 2011. március 5-én. A gyerekek nem jöttek velünk, Edittel és Attilával töltötték a délutánt és az egész éjszakát. A buli nagyon jó volt, végre először Tomi születése óta kikapcsolódtam. A gyerkőcök nagyon jól viselkedtek, nem volt velük probléma és még éjjel is aludtak! Éjen!

Dani mindent megért már amit kérek tőle, vagy mondok. szót fogad, ha kérem ne csinálja az 5 rászólásra abba is hagyja :-) Azonban iszonyat hisztis. szerintem 5 kislány veszett el benne. Ha rászáll a légy azért is képes óriás patáliát csapni. Még mindig csak 6 foga van, de most jelenleg 6 másik van beduzzadva. Próbál beszélni, de inkább csak orrhangon motyog. Mutogat mindent a mesekönyvekben és leutánoz minden mozzanatot ami körülötte történik. Felavatta a kis bőrét is. Játszótéren voltunk és könyékig túrta a földet homokot! Jó volt látni, hogy mennyire élvezi.

Tomi egyre jobban viselkedik. Úgy érzem, de nem kiabálom el, kezdünk túl lenni a nagyon nehéz korszakán. A dac még mindig megvan, de a harapás, lökdösődés verekedés kezd elmúlni. Egyre könnyebben kezelhető és nagyon sokat játszik a Danival. Szinte sosem játszanak külön. Mindig keresik egymás társaságát. Egyre többet beszél, és mindent meg tud magyarázni. Kedveli a szerepjátékokat, szeret rajzolni, gyurmázni, rohangálni, építeni, elbújni. Szépen eszik egyedül, már kevésbé lesz maszatos bármi mint eddig. Ha ő kap valamit, szól, hogy a Dani is. A reggeli kelésekre még mindig nincs megoldás, de remélem az ovis korszakban ez is változni fog. Igen, igen, idén már óvodás nagyfiú lesz! Hú várom is meg nem is. Örülök, hogy végre ott lesz, gyerekek között és kicsit leveszik a vállamról ezt a rettenetes nagy feladatot ami a napi szórakoztatását teszi ki, de ugyanakkor félek is, hogy hogy fog helytállni, hogy fogom bírni a hiányát stb.... De ez az élet rendje, akkor egy új élet kezdetét indítjuk el!