Nem mondom, hogy egyszerűek a mindennapjaink. Egyre kevesebb időm van ezt a naplót is írni, így lehet felfüggesztem, de az is lehet, hogy csak havonta látogatom. A fiúk sokat fejlődtek, de még nem sok változás van itthon. tomi még mindig nem beszél, de egyre többet duruzsol és mutogatás közben is mondja már a magáét kínai nyelven. Danika egyre többet van ébren, figyel rám, de inkább sírás a vége a dolgoknak. szépen kinyomja magát és nem billeg közben a feje. Még nem mosolyog vissza és nem gagyog, de nem is siettetem. Tegnap venni kellett itthonra tápszert, mert úgy néz ki délutánonként kissé megcsappan a tejem a fáradságtól. De kitartok és igyekszem a tejemet serkenteni nem pedig átszokni a tápszerre. Anyagilag se mindegy, no meg kényelmi szempontból sem. Éjjel mennyivel jobb csak előkapni a cicit, mint tápot keverni, melegíteni utána mosogatni. Na meglátjuk mi lesz a dolog vége. Tomikával mostanában rengeteget járunk játszótérre. Élvezi a kis drágám, de még bele kell jönnie, hogy a gyerekeket nem bántjuk, nem döntjük hanyatt. Lassan észreveszi magát. Tegnap nagyokat csúszdáztunk. Nagyon élvezte a dolgot! Én kicsit fáradt vagyok, de nem panaszkodok, Éjjel mostanában Tomi alszik, Dani max 1-2 alkalommal kel. Nappal mikor Dani alszik, tomi sikít, ha Tomi alszik, Dani ordít… Mindig valakinek a száját be kell valamivel fogni, hogy a másik aludjon. Ok Tomi figyelmét simán terelem, de Dani száját csak cicivel lehet befogni J Néha úgy érzem annak a napnak sosem lesz vége és már kikészülök, néha meg megy minden simán. De jó lenne ha sosem lennék feszült mert az a tejnek nem tesz jót