Az idő nem mondható éppen nyári időjárásnak. Lassan 2 hete nincs több mint 22 fok, esik az eső és fúj a szél. A lakás is lehült 22 fokra, amit ugyan annyira nem bánok, de 2 hét múlva megyünk nyaralni és jó lenne ha addigra jó idő lenne. A fiúk meg kikészítenek engem idegileg. Azt hiszem lassan kéne valamit csinálnom, mert megbolondulok. Dani új szokása kb 3 hete, hogy eszik alszik és ha ébren van akkor csak kiabál. De mint akit nyúznak. Konkrét baja nincs, mert ha felveszem akkor elhallgat. De erre nem szoktatom rá, remélem hamar rájön, hogy a kiabálással nem ér el nálam sokat. Most éppen alszik. A másik meg az, hogy őt nem lehet ringatni, simogatni. Ő csak úgy hajlandó elaludni ha alvás előtt minimum 40 percet torka szakadtából ordít. És nem csak este. Könny nem jön egy csepp se a szemeiből. Így fárasztja le magát, hogy kellő képpen el tudjon aludni. Eközben Tominál egyre jobban előjön a dackorszak. Mostanra már visszatért a harapás is. Ha ő kéket kér és és zöldet adok akkor kitör a balhé. Sikít, földhöz vágja magát, örjöng, toporzékol, verekszi, és harap. Mindegy hol vagyunk, mindegy mit csinálunk ő előadja magát. És ez nem 1-2 alkalommal fordul elő, hanem a nap nagy része ebből áll. Nyuszika szindrómában szenved. Soha semmi se jó. Elkezdett az ételek terén válogatni is, pedig ő nagyon jó evő volt. A szemüvegét szinte hetente lehet csináltatni. Szóval nagyon kivagyok. Vagy egyszerre kiabálnak, vagy felváltva. A lényeg, hogy a nap egészében csupán éjjel van pár órám míg csend van, egyébként hol az egyik, hol a másik ordít, legtöbbször ok nélkül. A gyomoridegtől már lassan enni sem tudok. Újra cigizek, mint régen. Másképp nem tudom elviselni a dolgot, de így is nehezen.
Egyébként minden rendben, mindenki egészséges és ez a legnagyobb kincs! Majd csak lesz valahogy, majd csak túléljük a dolgot.