Eltelt egy újabb hónap. Kicsi Tomikánk egyre okosabb és rosszabb. Ügyesen megy, szalad, leguggol, feláll. Szinte már az a csoda, ha mászni látom. ez nagyon ritkán fordul elő nála. De még mindig csak a rosszaságon töri az okos kis buksiát. Semmi se jó neki, ami neki való, mindig a tv állványt tolná el, lepakolná a DVD filmeket a DVD lejátszót, kikapcsolja a Tv-t, lepakolja a könyvespolcot, megrángatja a virágokat, kipakolja a földjét, kipakol a fiókokból, kinyitja a konyhaszekrényeket. Szóval nem unalmas mellette az élet. amint felébred már éber állapotban is van, nem úgy, mint mi felnőttek, akik esetleg még nyújtóznának egy picikét. Nappal egyre kevesebbet alszik. Még mindig 2x, de az idő lecsökkent 30 percre 1 órára. Így nekem se jut sok időm pihenni mellette a pocak Danival. Halandzsázik ezerrel. Értelmes szava még mindig nincs, de a maga kis nyelvén elmond mindenkinek mindent. Imád a radiátoron állni és nézelődni az ablakon. Ha pedig véletlen nem úgy történik valami, ahogy ő elképzeli, kitör a balhé. Hisztizni tud ám rendesen. Mostanában a banánt nem eszi meg és kb 2 hete nem iszik tápszert egyáltalán. Este tej vagy semmi, reggel meg kakaó. Ezt is megértük. A hajkefémet imádja, amikor fésülködök ő is mindig jön és megfésüli saját magát. Esti pancsizásokkor már nem engedi a kukacát megmosni és a fogait is nagy kín keservesen lehet. Látszik, pasiból van J Voltam vele a héten, szemészeten, nem találtak semmi rosszat, de márciusban még vissza kell vinnem egy fénytöréses kancsalság vizsgálatra is. Remélem, ott sem találnak semmit majd.

Dani baba nem nagyon szívleli ezt a buta időjárást. Egyik nap -9 fok van és 10 cm hó, másnap + 9 fok és ónos eső. Hát én se szeretem, de Dani a pocakomban így még jobban megnehezíti a dolgomat. Állandóan keményedek és feszülök. Már megint lett 2-vel több zebracsík a pocakomon. Remélem, idővel tényleg elhalványul majd a dolog. Elmentem tegnap előtt a dokihoz és ismét nyitva a méhszájam. Dani rendesen feladja a leckét nekem. De igyekszem nagyon odafigyelni magunkra és remélem legalább január végéig pocaklakó marad!

Ma Tomikán volt a sor! Utána olvastam mindennek és úgy döntöttem Tomi is megkapja a H1N1 elleni oltást. Ma el is vittem a dokihoz aki be is adta neki minden szó nélkül. Tomibaba egy HŐS volt! Nem sírt csak amikor elkezdett volna akkor elkezdtem neki nyávogni mint egy cica. Egyből nevetett a szentem. Mellékhatás max hőemelkedés lehet. Mondjuk szerintem láz is, de nem kiabálok el semmit, szerintem nem lesz baj!

Tegnap egy súlyos döntésre jutottam. A hírekben olvastam, hogy meghalt egy kismama az új H1N1 influenza vírustól. Többen kórházba vannak. Nagyon megijedtem. Eddig is úgy voltam vele, hogy ha nagyon vigyázok, akkor nem lesz semmi baj, de valami megszólalt bennem, hogy mi van, ha mégis. Se nekem se a picinek nem szeretném, ha bármi baja esne. Így utánajártam mindennek felhívtam doktorokat, védőnőket és eldöntöttem, beadatom az oltást. Nagyon sok megnyugtató választ kaptam, hogy a babának nem lehet ez miatt a jövőre nézve semmilyen káros hatása. Nem mondom, hogy 1000% -i g nyugodt voltam, de úgy gondoltam és gondolom most is, hogy inkább ez mint a halálos szövődmények. Ez egy jelölt vírus, amit belém fecskendeztek és a szervezetből csupán ellenanyagot vált ki, más dolgokat elvileg nem juttatnak a testembe, így Danihoz sem. Ez még a szülés után is védettséget nyújt majd mind nekem mind Daninak kb 6 hónapig. Igen ám, de a tortúra csak ekkor kezdődött. 3 órától lehetett menni oltásra. mondtam apának siessen haza, hogy időbe odaérjek, mert később már tele lesz a rendelő betegekkel. Ő igyekezett is, de dugóba került és negyed 4-re ért haza. Átpasszoltam neki Tomit és rohantam a rendelőbe. ott be is hívtak engem és egy másik kismamát is, hogy ne kelljen kinn várakoznunk. Azonban amikor az asszisztens nő meglátott minket mélyen felháborodott a kezünkbe nyomott 1-1 vakcinát és elküldött minket majdnem szó szerint melegebb éghajlatra, hogy bizony ezt ő nem adja be nekünk, ő nem vállalja a felelősséget. Én persze kiakadtam, mert ugye kötelességük beadni, meg én vállalom a felelősséget nem ő, de hajthatatlan volt, így a vakcinával a kezünkben távoztunk. Úgy döntöttünk nem megyünk haza, hanem elmegyünk, a legközelebbi oltópontra ahol majd beadatjuk. így is tettünk. Bő 15 perc gyaloglás után el is jutottunk oda, ahol szintén elküldtek minket, mondván 18 év alattiaknak és terhes nőknek ők nem adhatják be, főleg nem hozott vakcinát, csak olyat, amit ott helyben veszünk. Na szép, ekkor már kissé forrt az agyvizem. Felmentünk az Sztk-ba és a terhesrendelést felhívattuk telefonon ahol készséggel álltak rendelkezésünkre, és végre valahára benyomták nekünk azt a fránya szurit. Ezek után elgondolkozom, hogy a sors mit is akar. Maga a szuri nem fájt, nagyobb fájdalomra számítottam. A vállam se fáj, csak kicsit érzékeny a szuri helye, ha megsimítom. Egy kicsit nyugodtabb vagyok, hogy én már nem lehetek nagyon beteg, ha elkapom és Tomit is védem. Apa már 2 hete beadatta, így ő már tutira védett a vírus miatt!

Tominak meg egy kegyetlen napja volt. Tegnap reggel 4-kor felkelt egész nap aludt összesen 1 órát és este 8-kor még alig lehetett lelőni. Túlpörgött a drágám. Ma reggel meg már –kor riadót fújt, 4-ig vergődött majd visszaaludt 5:45-ig.  Most viszont sikerült egy kicsit visszaaltatnom fél 8-kjor. Remélem, alszik 1 órácskát, mert nagyon nyafka volt. Röviden ennyit rólunk. Ja, a szuriról nem kaptam semmi papírt, nem kellett aláírnom semmit, tehát semmi nyoma annak, hogy honnan volt a vakcinám és ki adta be… Szép. Ha bármi bajom lesz, akkor ki mit csinál? Mellesleg meg se kérdezték, hogy érzékeny vagyok egy valamire vagy gyógyszerre…