Tegnap egy súlyos döntésre jutottam. A hírekben olvastam, hogy meghalt egy kismama az új H1N1 influenza vírustól. Többen kórházba vannak. Nagyon megijedtem. Eddig is úgy voltam vele, hogy ha nagyon vigyázok, akkor nem lesz semmi baj, de valami megszólalt bennem, hogy mi van, ha mégis. Se nekem se a picinek nem szeretném, ha bármi baja esne. Így utánajártam mindennek felhívtam doktorokat, védőnőket és eldöntöttem, beadatom az oltást. Nagyon sok megnyugtató választ kaptam, hogy a babának nem lehet ez miatt a jövőre nézve semmilyen káros hatása. Nem mondom, hogy 1000% -i g nyugodt voltam, de úgy gondoltam és gondolom most is, hogy inkább ez mint a halálos szövődmények. Ez egy jelölt vírus, amit belém fecskendeztek és a szervezetből csupán ellenanyagot vált ki, más dolgokat elvileg nem juttatnak a testembe, így Danihoz sem. Ez még a szülés után is védettséget nyújt majd mind nekem mind Daninak kb 6 hónapig. Igen ám, de a tortúra csak ekkor kezdődött. 3 órától lehetett menni oltásra. mondtam apának siessen haza, hogy időbe odaérjek, mert később már tele lesz a rendelő betegekkel. Ő igyekezett is, de dugóba került és negyed 4-re ért haza. Átpasszoltam neki Tomit és rohantam a rendelőbe. ott be is hívtak engem és egy másik kismamát is, hogy ne kelljen kinn várakoznunk. Azonban amikor az asszisztens nő meglátott minket mélyen felháborodott a kezünkbe nyomott 1-1 vakcinát és elküldött minket majdnem szó szerint melegebb éghajlatra, hogy bizony ezt ő nem adja be nekünk, ő nem vállalja a felelősséget. Én persze kiakadtam, mert ugye kötelességük beadni, meg én vállalom a felelősséget nem ő, de hajthatatlan volt, így a vakcinával a kezünkben távoztunk. Úgy döntöttünk nem megyünk haza, hanem elmegyünk, a legközelebbi oltópontra ahol majd beadatjuk. így is tettünk. Bő 15 perc gyaloglás után el is jutottunk oda, ahol szintén elküldtek minket, mondván 18 év alattiaknak és terhes nőknek ők nem adhatják be, főleg nem hozott vakcinát, csak olyat, amit ott helyben veszünk. Na szép, ekkor már kissé forrt az agyvizem. Felmentünk az Sztk-ba és a terhesrendelést felhívattuk telefonon ahol készséggel álltak rendelkezésünkre, és végre valahára benyomták nekünk azt a fránya szurit. Ezek után elgondolkozom, hogy a sors mit is akar. Maga a szuri nem fájt, nagyobb fájdalomra számítottam. A vállam se fáj, csak kicsit érzékeny a szuri helye, ha megsimítom. Egy kicsit nyugodtabb vagyok, hogy én már nem lehetek nagyon beteg, ha elkapom és Tomit is védem. Apa már 2 hete beadatta, így ő már tutira védett a vírus miatt!

Tominak meg egy kegyetlen napja volt. Tegnap reggel 4-kor felkelt egész nap aludt összesen 1 órát és este 8-kor még alig lehetett lelőni. Túlpörgött a drágám. Ma reggel meg már –kor riadót fújt, 4-ig vergődött majd visszaaludt 5:45-ig.  Most viszont sikerült egy kicsit visszaaltatnom fél 8-kjor. Remélem, alszik 1 órácskát, mert nagyon nyafka volt. Röviden ennyit rólunk. Ja, a szuriról nem kaptam semmi papírt, nem kellett aláírnom semmit, tehát semmi nyoma annak, hogy honnan volt a vakcinám és ki adta be… Szép. Ha bármi bajom lesz, akkor ki mit csinál? Mellesleg meg se kérdezték, hogy érzékeny vagyok egy valamire vagy gyógyszerre…