Vihar

Tegnap... Erzsébeten voltam Tomival egy ismerősünknél, amikor elkezdett beborulni az ég. Mondtam, na akkor gyorsan indulunk haza még a vihar előtt. Így is tettem. 15:20-kor elindultam. A buszmegállóba 40 percet kellett várnom a buszra, nem tudom miért. Addigra az ég már szó szerint olyan fekete volt, hogy azon imádkoztam, csak érjünk haza. A levegő hirtelen dög melegből vagy 10 fokot visszaesett. Elkezdtem fázni. Tomit jól betakartam. Ekkor feltámadt a szél is. Legalább 100 Km/h. Jött végre a busz, amire persze ebben az orkánban senki nem segített nekem felszállni. Na, nagy nehezen felcipeltem Tomit babakocsistul. Amint bezáródott az ajtó és elindult a busz, belecsöppentünk a vihar közepébe. Az ég olyan volt mintha este lenne, nem láttunk a portól, amit a szél kavart. Előttünk az úton ágak szakadtak le és fák csavarodtak ki gyökerestül. Rendesen halálfélelmem volt. A buszt dobálta a szél. Én, aki nem vagyok hívő, imádkozni kezdtem, hogy ha ezt túléljük, akkor minden ok. Ekkor elértünk a Csepeli átjáróhoz, ami ugye egy híd és a Duna felett vezet át. A busz csak 5-el, mert menni, nehogy a szél belelökjön minket a Dunába. Képzelhetitek mit éltem át. Leszakadó ágak, fák, villámok dörgések..... Hála az égnek épségben hazaértünk. Soha többet ilyet. Nem is magam miatt féltem, hanem Tomi miatt....
Erre egész éjjel nem aludt a drágám. Gondolom őt is megviselték a történtek. Én most zombi vagyok, egyedül itthon Tomival, Apa dolgozik. Hajnal fél 1 óta nem alszok....

Ma voltam ismét doki bácsinál. A drágám már 2,5 cm ülve. Pont akkora, mint ilyenkor Tomi volt. Legközelebb csak a 12 hetes tarkóredő vizsgálatra kell mennem. Tomikával tegnap voltam a védő néninél. A kincsem 71 cm hosszú és 9 kg. Majd azért a hosszát lemérem én itthon magamnak, mert nem tudom elhinni, hogy hónapok óta nem nő csak hízik. Akkor látni is kéne nem? Na, mindegy. az a biztos, amit én magam csinálok. Ma rettenetes meleg van. 34 fok. Lassan megőrülök. És így Tomival se tudok kimenni, mert hőgutát kapna szegénykém. És a legjobbat még nem is írtam! Tominak a Bal felső fogacskája áttört. Végre nem fogatlan a kis drágám!

Most voltam ultrahang vizsgálaton és látszik a szabályos szívműködés. A babuci jelenleg 10 mm azaz 1 cm. Nagyon jó volt látni őt! Láttam amint kapaszkodik a drágám. azt hiszem, ezt a terhességet nagyon ki kell élveznem és minden érzést jól elraktározni, mert több ilyen nem lesz. Tomival is pont 7+4 hetesen voltam ultrahangon. Ő ekkor 11,6 mm volt. Az én kis nagynövésű babám J Még ugye nem tudjuk fiú lesz e vagy lány, de mindegy. Szeretni fogjuk nagyon. Már nevek is megvannak. Ha fiú lesz, akkor Botond, ha lány lesz, akkor Viktória. Kicsit reménykedek a lányban, de idővel minden eldől. Jelenleg úgy érzem kislány lapul a pocakomban.

Tomi egy rettenetes éjjelen van túl velünk együtt. A drágám nem sokat aludt, folyton felsírt, nem lehetett visszaaltatni. Ha sikerült, akkor 10 perc alvás után kezdte előröl. Nem tudom mi lehetett, de remélem ma éjjel már jobb lesz. Fogának még mindig nincs nyoma se. Viszont van egy édes anyajegye a lágyékán, jobb oldalon. Picike, de ott van. Valamikor 4 hónapos kora körül jöhetett elő. Remélem a tesójának örülni fog majd és ő is szeretni fogja. Megpróbálom a lehetetlent és felkészítem az érkezésére. Bár még ő is olyan kis tudatlan, de addig még sok víz lefolyik a Dunán. Apa mostanában sokat fog nagyon dolgozni, hétvégéken is. Augusztusban elmegyünk nyaralni. Az első és egyben utolsó nyaralás hármasban J