Minden el lett kiabálva. Tomika továbbra se jó kisfiú. Állandóan üvölt, ha nincs valami úgy, ahogyan ő elképzeli. Egész napunkat kitölti a sírása. Nappal nem hajlandó aludni, csak ha kendővel felkötöm magamra. DE ugyi ez így nem jó nekem. Valami megoldás kéne, de nincs. Hiába etetem meg, teszem tisztába, játszok vele, éneklek ringatom a fenekét. Semmi se jó. Most hogy ünnepek vannak apa is, itthon van, de már ő is kikészül tőle. Eszik Tomi, utána büfi, apa fél órát sétál vele, elringatja. Tomika mélyen elalszik. De amint a popsija leér a kiságyba, rögtön kipattannak a szemei, és ordítani kezd. És ez nem azért van, mert kézbe lett szoktatva. Ugyanis ő születése óta ezt csinálja. Tehát akkor még nem is volt kézben. Nem tudom mi lesz így, de lassan megőszülök tőle. Nem hiszem, hogy az a bizonyos bűvös 3 hónapos korban egyik percről a másikra meg fog változni. Ilyen csoda nincs! Tegnap és tegnapelőtt este, pedig másfélórás sírásaink is voltak, mert fájt a pocakja és nem kakil rendesen. Már megváltozott a székletének az állaga, és sokkal sűrűbb krémesebb lett. Ezt kicsit nehezebb neki kinyomni. Talán ez az oka a pocakfájásának. De remélem ma már nem lesz neki, mert olyankor semmivel se lehet, megnyugtatni és csak keservesen sír és sír! A szentesténk se sikerült valami fényesen. Előtte 2 hete Tomika megjavulni látszott. Azt hittem de jó már nézelődik és akkor milyen jó kisfiú! Aha! Szenteste óta mintha kicserélték volna megint elromlott és hisztipanka lett. 25-én átmentünk anyuékhoz vele, de ott is rázendített rendesen. Gyorsan összepakoltuk és hazajöttünk vele. Érdekes amint itthon volt egyből csend lett és mosolygás. Nem semmi ez a fiú! Egyébként már egyre többször mosolyog. Főleg reggel, amikor felébred, vagy ha jól van lakva. Fölé hajolunk, beszélgetünk neki, és akkor elmosolyodik. Szokott beszélgetni is egyre sűrűbben! O és a betűket mondogat és torokhangot is! Kis édes. Hála az égnek nem beteg, szépen fejlődik és gyarapszik. A haja elkezdett kiszőkülni, de még nem tudom milyen lesz neki. A szemei még mindig kékek. Remélem azok is, maradnak. Na azt hiszem mára ennyit akartam írni csak!

 

Szerző: kataalma  2008.12.28. 09:14 Szólj hozzá!

 

 

Tomibaba pár napja kezd jó kisfiú lenni. Már napközben egyre többször van, hogy a pihenőszékében eljátszik magában egy picikét. És pár napja megfigyeltem nála az első igazi mosolyt is! Annyira édes. Bár csak ritkán fordul elő, de olyankor megzabálom őt! Most sikerült végre le is fotóznom. Jót evett, utána kakált és a végén mosolygott. Már 5340 gramm. Tiszta nagyfiú. Remélem karácsonykor jól fog viselkedni. Napközben még mindig nem alszik, és délutánra már totál kifárad, nyűgös és rettentő hisztis lesz. Magamra szoktam kötni vagy levinni sétálni, mert akkor legalább alszik egy picikét. Újabban megint szereti a sétákat és végre nem sír közben hanem pihen. De most rohanok, mert megint sír és hiányol engem.

 

 

Szerző: kataalma  2008.12.23. 09:08 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása