Minden el lett kiabálva. Tomika továbbra se jó kisfiú. Állandóan üvölt, ha nincs valami úgy, ahogyan ő elképzeli. Egész napunkat kitölti a sírása. Nappal nem hajlandó aludni, csak ha kendővel felkötöm magamra. DE ugyi ez így nem jó nekem. Valami megoldás kéne, de nincs. Hiába etetem meg, teszem tisztába, játszok vele, éneklek ringatom a fenekét. Semmi se jó. Most hogy ünnepek vannak apa is, itthon van, de már ő is kikészül tőle. Eszik Tomi, utána büfi, apa fél órát sétál vele, elringatja. Tomika mélyen elalszik. De amint a popsija leér a kiságyba, rögtön kipattannak a szemei, és ordítani kezd. És ez nem azért van, mert kézbe lett szoktatva. Ugyanis ő születése óta ezt csinálja. Tehát akkor még nem is volt kézben. Nem tudom mi lesz így, de lassan megőszülök tőle. Nem hiszem, hogy az a bizonyos bűvös 3 hónapos korban egyik percről a másikra meg fog változni. Ilyen csoda nincs! Tegnap és tegnapelőtt este, pedig másfélórás sírásaink is voltak, mert fájt a pocakja és nem kakil rendesen. Már megváltozott a székletének az állaga, és sokkal sűrűbb krémesebb lett. Ezt kicsit nehezebb neki kinyomni. Talán ez az oka a pocakfájásának. De remélem ma már nem lesz neki, mert olyankor semmivel se lehet, megnyugtatni és csak keservesen sír és sír! A szentesténk se sikerült valami fényesen. Előtte 2 hete Tomika megjavulni látszott. Azt hittem de jó már nézelődik és akkor milyen jó kisfiú! Aha! Szenteste óta mintha kicserélték volna megint elromlott és hisztipanka lett. 25-én átmentünk anyuékhoz vele, de ott is rázendített rendesen. Gyorsan összepakoltuk és hazajöttünk vele. Érdekes amint itthon volt egyből csend lett és mosolygás. Nem semmi ez a fiú! Egyébként már egyre többször mosolyog. Főleg reggel, amikor felébred, vagy ha jól van lakva. Fölé hajolunk, beszélgetünk neki, és akkor elmosolyodik. Szokott beszélgetni is egyre sűrűbben! O és a betűket mondogat és torokhangot is! Kis édes. Hála az égnek nem beteg, szépen fejlődik és gyarapszik. A haja elkezdett kiszőkülni, de még nem tudom milyen lesz neki. A szemei még mindig kékek. Remélem azok is, maradnak. Na azt hiszem mára ennyit akartam írni csak!