Danika már augusztus 2. óta mászik, és augusztus 13. óta felül magától. Annyira édes, egyfolytában csak ezt gyakorolja. Állandóan követ és kéri a kezemet, mert akkor megkapaszkodik és feláll. Még nagyon ingog, de őt ez nem érdekli és csak csinálja. Tomi pedig egyre jobban benne van a dac korszakban. Engem semmibe vesz, bármit mondok kinevet és csakazértis csinálja. Hiába ülök le vele játszani. Remélem hamar vége lesz ennek az időszaknak, mert kezdem azt hinni, hogy megbolondulok. Egyébként nagyon szeretik egymást. Dani amikor meglátja Tomit, minden bánatát elfelejti, hangosan örül neki és már mászik is hozzá. De ez fordítva is igaz. Amint hallja Tomi, hogy a Dani felébredt, már rohan a szobához, megy be hozzá és egyből szeretgeti. Ezt nagyon jó látni.
Sok minden történt velünk mostanában. Az én apró fiacskáim egyre ügyesebbek. Dani már augusztus 2. óta rendesen mászik, Tomi pedig elkezdett beszélni. Na ezt nem úgy értem, hogy mondatokban és folyamatosan, de próbálkozik. Írok egy két példát: csoki (kokíí) kuki ( koko) sültcsirke (kot-kot) apa (apapa) papa(papa) mama (mama) baba (baba) Cica (mííííííííí) Bárány (be) kakaó (kaka) Hirtelen ennyi jutott eszembe. És mostanában mielőtt kakilnia vagy pukiznia kéne, odanyúl a pelenkához, mintha jelezné, hogy lesz valami. Persze a bili még mindig nem a barátunk, no de lesz ez még így se! Danika meg szépen mászik, teszi egyik lábát a másik után. Írtó édes, de amilyen ügyes olyan hisztis türelmetlen, éhenkórász és akaratos:-) Két hét múlva augusztus 29-én lesz a keresztelője. Már nagyon várom!