Büszke vagyok nagyon. Igen BÜSZKE!

Minden tegnap előtt kezdődött. Tominak poénból mondtam este amikor már nagyon nyafizott, hogy menjen aludni. Ő hátrament a szobájába. Túl nagy volt a csend így utána mentem. ami ott várt rám az kész csoda! Tomi az ágyába feküdt és éppen aludni készült. Mindehez tudni kell, hogy rácsos kombi kiságya van. Ő bemászott. Na itt kezdődött a probléma. Kisfiam rájött, hogy ő bármikor bárhova ki be tud mászkálni. Rá kellett döbbenem, hogy többet sehova nem tudom majd bezárni, lőttek a nyugodt takarításoknak stb.. Az utazóágy se akadály többé, se járóka semmi. Danihoz megtiltottam neki, hopgy bemásszon, remélem be is tartja majd. Erre ma délelött már nagyon nyafogott, de nem engedtem be játszani a szobájába, mert Dani éppen ott aludt a saját ágyába. Amikor Dani felkelt kinyitottam az ajtót és kihoztam etetni. erre Tomi bement a telefonommal. Mire Danit megetettem hátramentem ránézni, és a drágám az ágyába BETAKARÓZVA ölelve a telefonom édesen aludt! A mellem dagad a büszkeségtől. Látom a gyerekek is felnőnek és okosodnak. Többé már nem kisbaba Tomi! ezt most már nekem is be kell látnom!

Dani pedig négykézlkáb áll és elkezdett ugrálni mint annó Tomi. 1-2 hét és mászni fog. És a legszebb, hogy ma délelött óta oldalt támaszkodva felül magától. Hihetetlen, hogy repül az idő, a gyerekek csak nőnek fejlődnek én meg panaszkodok. Hát nincs mire. Van két tökéletes gyönyörű és eleven kisfiam, akiket soha semmi pénzért nem cserélnék le!