Dani húsvét után megkapta az oltásokat. Nem mondom, hogy nem sírt, de elviselhető volt és nem balhézott annyira. 5600 gramm és 60 cm. Hú és ez már 2 hete volt lassan. Úgy nő mint a bolondgomba. A mindennapjaink továbbra sem egyszerűek. Dani ugyanúgy rengeteget eszik, Tomi pedig egyre szemtelenebb. Délelőtt még elmegy valahogy a nap, de délután katasztrófa. Dani folyton bőg, soha nem jó neki semmi. Tomi meg nem akar aludni. Reggel 5-kor kel és este 8-ig van, hogy nem is alszik, van, hogy 1 órát. Dani már szépen tartja a fejét és kb 10 hetesen először megkaptam az igazi mosolyát is. Annyira édes volt. Most már nagyon figyel és visszabeszél. És a legszebb Tomi végre megszólat. Megkaptuk az első igazi szavát. Nagyon örülök neki, de kicsit csalódott is vagyok. A drágám, akiért gürizek nap mint nap, akinek elviselem a butaságait akit pelenkázok etetek, játszok vele, játszótérre hordom stb… kimondta, hogy APA! J