Azt hiszem mindent elkiabáltunk. Danikával nem bírok 2 napja. Eszik szinte óránként fél órát. Aztán megnyugszik, de csak addig, míg a karomban van. Utána, ha le merem tenni, megy az üvöltés. Mintha Tomit látnám ebben a korában. Kész vagyok. Tomi meg azért őrjöng, mert nem vele foglalkozok és Dani állandóan vagy a kezemben van, vagy kendőben rám kötve. Ha lerakom Danit a szopis párnára ott megnyugszik és el is alszik néha, de úgy nem hagyhatom sehol, mert Tomi letámadja. Dani csak a kiságyában van biztonságba, de ugye nem hagyhatom egész álló nap egyedül egy külön szobába bezárva. Azért már ő is keresi a társaságot. Szóval nagyon nehéz. És mindemellett tök egyedül vagyok, nincs segítségem és Tomi is kezd áttérni a napi 1x alvásra és persze a fogai is jönnek ezerrel. Nem tudom mi lesz, így de lassan belebolondulok. Alig várom a jó időt, hogy kivigyem őket a parkba és akkor talán Dani alszik a kocsiba, Tomi meg kitombolja magát. Dani mostanában meg annyit eszik, hogy folyton bukik. Remélem, ebből nem csinál rendszert, mert így ő is nyugtalan a pocijával és én is mert nem tudom letenni és Tomi is mert nem vele vagyok. Azért közben zajlik is az élet. Pont ma egy hete, hogy összetörték az autónkat. Apába belementek oldalról. Szerencsére neki semmi baja nem lett és mára már a kocsi is kész van, a biztosító szerelője megcsinálta. Tegnap meg kivittük Danit is a levegőre, míg átmentünk anyuékhoz, mert tegnap volt Apa szülinapja. Igen az én apukámé J Nem voltunk ott sokáig, de jó volt kicsit kimozdulni itthonról. Azt hiszem, ha jó idő lesz, akkor ma délután megkísérlem ugyanezt a kimozdulást csak egyedül a fiúkkal. Remélem menni fog. Vettünk egy tesó babakocsit, amibe mindketten kényelmesen elférnek. Tavasszal nagy hasznát fogom venni.