Ma 4 hónapos az én ici pici fiacskám. És pont ma vagyok egy rettenetes éjszakán túl. Tegnap délután fél 3-kor a szomszéd úgy döntött, hogy spontán Zámbó Jimmy koncertet tart otthon hajnal 2-ig. Így kissé kipihenetlenül, fáradtan és nyűgösen kezdem a mai napot. Pedig ma ünnepelni akartam. Na sebaj. Majd visszakapja ő ezt valakitől. Azt hiszem az élet keményen, megbünteti majd. De Tominak meg se kottyant az egész és aludt, mint a bunda. Sőt mint akinek hajnalban hiányzott a zene, úgy mocorgott. Jó lenne, ha a dilis szomszédok miatt nem szokna rá a zenére, alvásra, mert akkor jajj nekünk! Tegnap volt kinn a védőnő és nagyon megdicsért minket. Tomika szépen fejlődik, jók, amiket hamizik, és sokat mosolyog. És Tomika két napja már céklát is eszik, ami látszólag igencsak ízlik neki. Valamelyik nap megint próbálkozott a felüléssel a pihenőszékében. Ha ezt így folytatja tovább lassan már állni is akar. Bár ez még messze van szerintem. Azt hiszem most már elég új ízt, és formát ismer ahhoz, hogy ismét megpróbálkozzak megtanítani neki a kanalazás művészetét. Apa vett neki őszibarackpépet is, így most már a gyümiket is jól tudom majd keverni. A kakálással sincs semmi gond. Tegnap olyan kígyót nyomott a pelusába, hogy egy felnőtt is megirigyelhette volna. Igaz kissé cékla színű volt, de ez belefér! Nagyon kis ínyenc lesz a drágám. Nem válogat, mindent megeszik, amit adok neki. Eleinte a gyümivel volt egy kis konfliktua, de mára már ez is simán megy! Az ine alul kisé fehéredik, de duzzanatnak nyoma sincs, így a fogzás szerintem kicsit még várat magára. És nagyon szereti az őszibarackos teát is! De mondjuk neki mindegy, hogy hideg, meleg, víz vagy tea… mindent megiszik, ebben se válogat. Azt hiszem egy nagyon jó kisfiút, kaptunk az élettől. Remélem, hogy ha lesz egyszer testvérkéje, akkor ő is legalább ilyen jó baba lesz! Szerencsésnek érzem magam miatta! Éjjelente is alszik, így mi is kipihentek vagyunk. Nappal néha van még egy kis nyűgi, de nem számottevő. Inkább csak unatkozik, és társaságra vágyik. Ha megjelenik valaki, egyből vigyorog és dumál! Bár velem nem annyira, mint másokkal. De ez érthető is. Én már uncsi vagyok. Engem lát minden nap egész nap. És ami a legfontosabb. Ma megvolt Tomika 2. igazi nagy baba kacagása. Az első február 5-én volt, és most ez! Annyira imádom. Az elsőnél a hapci szó tetszett neki nagyon, most meg a tadadamm különböző hangszínekben. Megint csak a telefonomra sikerült felvennem, de nem baj, ott legalább tuti megmarad! És felfedezte a kincsem a lábát és a fejét. Most állandóan azokat fogdossa. Minden napra jut valami újdonság neki.
