Az én párom jobban érdeklődik a baba iránt, mint én. Amikor a tesztet megcsináltuk, rögtön akart mindent venni a babának. Mondtam neki, hogy nee! Ez még korai. De hiába beszéltem. Már van babakocsink, kis utazóágyunk, egy pár db ruhánk és egy babakádunk. Húú! Mi aztán belehúztunk. Ő minden uh-ra elkísért, bár nem jött be, mert hüvelyi volt és oda talán mégse kéne jönnie, de majd a hasira be is jön. Minden nap kérdezget, érdeklődik, utána olvas és kérdez dolgoknak a neten és a kollegái között is. Tök szupi. Az én Kispapám már nagyon várja az ő kicsi maszatkáját. Ja, a doki téma. Nálam a doki küldött vérvételre, vizeletvételre, EKG-ra, fogászatra, háziorvoshoz. Ha megvan minden leletem, azokkal kell majd bejelentkeznem a védőnőhöz, aki majd kitölt egy kiskönyvet és nekem a kis könyvel kell visszamennem a terhesgondozóba. Hát nálunk ez így zajlik. Ja meg persze a kispapának tüdőszűrésre. De hogy minek azt ne kérdezze senki. NEM TUDOM! A dokim nem mondta, hogy nem ehetek semmit, amit hallok. Bár én is olvasgattam a neten ezt azt, de ha annyira számottevő lenne ez a dolog, akkor szerintem a dokim is szólt volna. Én eszek kolbászt. Mondjuk mást nem is nagyon, mert a sajtot kimondottan utálom. De szerintem, ha gond lenne, akkor ezeknek a dolgoknak nagyobb híre menne. A nagyanyáink korába se volt ilyen, hogy mit szabad enni és mit nem, mégis egészséges szüleink vannak, egészséges gyerekekkel. Én úgy vagyok vele, hogy megeszem, ami jólesik, ami meg nem azt hanyagolom. Bár ez utóbbi egyre több van. Szinte minden kajától hányingerem van. Majd meghalok olyan éhes, vagyok, de egyszerűen nem tok megenni semmit. A melóhelyemből nekem is kivan a tököm. Utálok bejárni és utálom az ottani légkört. Most ez a két hét betegszabi pont jól jött. Ha nem is lettem volna beteg, akkor is eljöttem volna betegállományba, csakhogy ne kelljen bemennem! Én augusztus 31-ig tervezem a munkát, utána tuti nem megyek már. Remélem, addig meg kibírom, mert nekem is fontosak az anyagiak. Így se sok a fizetésem, hát még ha nem is dolgozok. Na ne!
