Hát ma sem érzem még a baba mozgását. Pedig már nagyon szeretném, mert akkor tudatosulna bennem, hogy a kismanó a pocakomban van. Ma nekiláttam a hűtő takarításának... Nyaralás előtt rendbe szeretnék tenni mindent, hogy utána egy ragyogó lakás fogadjon itthon. Még nem tudom, hogy mikor tudok majd menni a másik uh-ra az Sztk-ba, de szerintem kérek beutalót a körzetitől, és holnap reggel elmegyek!!! Nem várok tovább a dokimra, mert abból nem lesz semmi! Tegnap csináltam pocakfotót. Felrakom... Igazából én azért is várom annyira a mocorgását a törpikémnek, mert csak akkor fog tudatosulni bennem, hogy babát várok. Addig NEM TUDOM ELHINNI! Amikor uh-ra megyek, akkor éppen elhiszem, de mire hazajövök olyan, mintha valaki másét néztem volna. Sokszor jut az is eszembe, hogy jó lenne már babát várni... És akkor bevillan, hogy hisz már terhes vagyok... Olyan szörnyű ez az érzés. Addig nem is igazán tudok vele beszélgetni meg semmi, mert agyilag nem fogtam még mindig fel!!! Sokan kérdeznek, meg beszélnek a terhességemről, de én olyankor mindig tikon elszégyelem magam, hogy mivan ha mégse vagyok terhes csak bebeszéltem mindenkinek... Olyan rossz ez így tényleg. Ha viszont már végre mocorogna, akkor bennem is tudatosulna, és akkor megnyugodnék. Nem türelmetlen vagyok, csak hitetlen. Tudom nem is olyan nagy idő, amit mi vártunk erre a babára, hisz másokhoz képest csak 1,5 év volt, de nekem éppen elég volt arra, hogy ne tudjam felfogni, hogy végre babás vagyok... Nem akarok panaszkodni, meg nem is akarok senkit se untatni magammal, de magam alatt vagyok.... Ezer bocs, ha túl sokat nyávogok, de kivagyok idegileg... Már próbáltam vele beszélgetni is, de olyankor is elszégyelem magam, hogy úr isten kivel beszélek én????????? Mások előtt nem is merek. Egész más lenne, ha már érezném, mert akkor tudnám!