Történt velünk egy kis tragédia, de már túl vagyunk rajta Végre itthon vagyunk. A történet annyi, hogy szeptember 13-án hétfőn délután megsimogattam Dani fejét és a jobb oldalán az egész hallántékán egy hatalmas dudor volt. Semmi színe, semmi sérülés. Gondoltam valami pukli, gyorsan hoztam jégakut és lenyomtam neki vele. Valamennyire lesimult, de úgy gondoltam, ha valamit észlelek nála estére beviszem az ügyeletre. Mivel nem volt semmi baja, nem vittem sehova. Kedd reggel elmentem a gyerekekkel a tescoba gyalog és gondoltam hazafele beugrok a házidokihoz, hogy ránézzen, mert reggelre a pukli már puha volt. Kicsit idegesített, hogy mitől ilyen. A dokinő azt mondta, ez hematoma és ő nem tud megállapítani így semmit, vigyem be a heimpálba a sebészetre nézessem meg. Hát kicsit vacilláltam rajta, hogy bevigyem e, mert egyedül voltam, két gyerek, tesó babakocsi, hogy tömeg közlekedjek. A barátnőm Betty kísért el, de tudni kell neki is van egy 8 hónapos fia. A Heimpálba a sebész megfogta Dani fejét és rávágta, anyuka ez koponyatörés innen már nem mennek sehova. Vigyem fel a röntgenbe és vigyem vissza a leletet. Hát erős anya ide vagy oda elbőgtem magam. A Röntgenben kiderült, hogy koponyatörés van tényleg. A doki mondta kell egy ct is, hogy kizárjuk a belső hematomát és egyéb elváltozásokat. A ct viszont altatva kell, az altatáshoz pedig éhgyomor. Így Dani reggel 9 től nem evett semmit és a ct délután 4-kor volt. Közben mindenkinek telefonálgattam, hogy valaki vigye el Tomit, mert nem mehetek már haza, és nincs nálam a táskámon kívül semmi. Mondanom se kell senki sem ért rá, de végül apumat el tudtam érni, és bejött érte. Daninak közben bekötötték az infúziót. Én gonosz anya elfelejtettem szólni, hogy a Dani nem cumizik csak a jobb kezén a két ujját. Természetesen a jobb kezébe kötötték a tűt. Mondanom se kell Így Dani csak őrjöngött és aludni egész nap nem aludt. A ct eredménye negatív lett. Így nem tudtak eldönteni semmit, de legalább tudtuk, hogy befele nem növekszik semmi. Közben Betty felment hozzánk, összecsomagolt nekem és Daninak cuccokat, Tomit útjára indította Apuékhoz és a férje behozta hozzám a csomagot. Ezután a mentő elszállított minket a Madarász utcai kórházba mert az volt az ügyeletes. Hiába könyörögtem a Heimpálba, hogy nekem az közelebb van és hiába nem ügyeletes had maradjunk ott, nem engedték, Így a Madarászba töltöttük a hetet. Dani mindenféle vizsgálaton átesett és minden jó lett, így ma hazaengedtek. Látta őt ideggyógyász, fül orr gégész, szemorvos. A korházban is remekül érezte magát, egész nap kézben volt. Csak nekem volt ez a dolog kissé fárasztó. A lelkemre kötötték, hogy mostantól pár hónapig hímes tojásként bánjak vele.
Hogy mi történt? Nem tudom. Ciki nem ciki, mindenkinek ezt kell mondjam mert ez az igazság. 2 lehetőség van. Vagy Tomi fellökte és fejbe vágta, vagy elesett a kiságyba és beverte a rácsba a fejét. Csak azt nem értem, hogy ha valakinek a fejét egy olyan hatalmas ütés éri amitől koponyatörése lesz, szerintem annak eszméletvesztés, ájulás, émelygés, szédülés stb. jeleinek lenni kellett volna. Így most a kefét rágom de hiába, soha nem jövök rá mi történt. Dani nem változott se akkor se most. Élénk, vidám, nem zavart jó étvágyú. Ez most a lényeg.
Amiket pedig a kórházban láttam balesetes gyerekeket, nem kívánom senkinek.Egyik nap  egész éjjel együtt bőgtem egy 11 hónapos kisfiúval.

Tomi a mamánál nagyon jól érezte magát és igazán boldog volt amikor hazajöttünk. Dani azóta hisztis, mert megszokta a kézben létet, de remélem hamarosan leszokik róla. Egyébként, vidám, nevetgél, próbál tapsolni, vicsorog :-) Szépen feláll bárhol, és lépked a bútorok mentén. Nagy zabagép. Ahányszor kaját lát annyiszor eszik. Hihetetlen. Előbb fog gurulni mint járni :-)

Tomi nem változik. szeleburdi, változékony mint az időjárás, gonoszkodik és ismét elkezdett harapni. Viszont egyre több szót próbál mondani. Gitár: itár, Gyújtó: újó, Mondja az állathangokat: kot kot, háp háp, miáú.