Hát a tegnapi hancur nem volt semmi. Du. 16:50-től este 8:15-ig meg sem állt a pocakomban a kis drágaságom. Annyira édes volt. Mondtam is neki, hogy most már csicsikázzon, mert nagyon el fog fáradni. Azóta híre hamva sincs, szerintem jól bealudt. Nagyon furi érzés volt, de annyira boldoggá tett. Még apa is érezte, amikor hanyatt feküdtem, rátette a fülét a pocakomra, és amikor rúgott Tomi akkor apa hallotta odabentről... Édes volt. De inkább én ülve éreztem erősebben a mocorgást. Hanyatt fekve is éreztem, de kevésbé. Rajtam mostanság nincs nagy evési kényszer, sőt úgy kell magamba tukmálni valami kajcsit. De estére én is mindig megéhezem. Ma reggel lehet, csinálok magamnak reszelt főtt tojást, reszelt sárgarépával. Nyami nyami azt nagyon nagyon szeretem.